Szivet melengető Steven Segall filmet láttam a minap.
Azzal a kellemes B kategórás érzéssel zuhantam az HBO elé mikor tudom, hogy a szokásosat kapom, meglepetések és bravúrok nélkül, zavaró és érthetetlen művészkedés, túlzott látványvilág és egyáltalában sztori nékül, amire jó későn este, tompultan szükségem van. Olyan a jó B kategóriás film, mint étterem helyett a MCDonaldsbe menni. Kellemesen kihívásmentes. Nem lesznek francia szavak az étlapon, egyszerű embernek megteszi az.
Szoval Segall - csapkod majd, a kamera és filmtrükkök az utóbbi években sokat fejlődtek, nyilván kisegítik majd az ilyen öregedő harci kakast, aki még járni csak csak tud sík talajon, de már egyre nehezebben fér bele a hagyományos képcsövekbe, a fejének már 16:9 kell. Az alkoholizmus szélesképernyős.
Túlzott elvárásoktól mentesen néztem tehát a movie elébe, ahol Simon fia gyorsan be is kapta az express 40-est ha jól emékszem -- amivel máris morálisan Van Damme elé vágtunk, aki mindig önmagát vagy valami nőneműt veszejt el, hogy megadja az érzelmi felindulást. Simon / Segall fiát megbosszúlandó száll harcba, és olyan nagyvonalú vágó poénokat is a szájába adtak, a pontosság igénye nélkül:
-Te is olyan (rossz) vagy mint ők...
-Nem. Én sokkal rosszabb vagyok...
Amit persze egy arra kellőképpen fogékony, mintegy 30 évvel fiatalabb külvárosi félkurvának ejt el, aki mellesleg a főbérlője, és mint olyan, indítva érzi magát hogy hősünk oldalán este 9-11 között tűzharcba is beszáljon, és a gonosz banda fejét egyedül verje vissza egy oszlop mögül lövöldözve, mint mi csináltuk annak idején vizipisztollyal az oviban.
Segall tőle elvárhatóan (nem) színjátszik. Hogy az eltávozottal apasági kapcsolatban van, azt pl. minimum feliratozni kellett volna, ezt alakítása során nem sikerül éreztetnie. A gyász mostan még illatgyertyák formájában se jelenik meg, igaz a felsőteste nyilván nem olyan már, amit gyertyafényben, beleszúrt füstölőkkel kellene mutogatni. Adjuk meg, legalább volt olyan.
Az esetek 50%-ában továbbra is nyakban tartja a pisztolyt ami minimum nevetséges, és nem várt előnyökkel ruházna fel minden épeszű ellenfelet. Szerencsére neki többnyire olyan négerek - ezek azok, a'ájt? - akadnak az utjába, akik még nála is hülyébben, keresztbe fogják a pityut, vagy szavakkal operálnak golyó helyett, a kritikus pillanatban kitör belőlük az elfojtott szónok egy rossz poén formájában. Na ez a rossz oldala a filmnek. És a spriccelő vér, az is elég béna, jú fíl mi a'ájt?
A feka gyerek sem játszik, önmagát adja, mint minden comptoni négernek, neki is álandóan vaj van a füle mögött (hehe), lapít, hazudik, emberek tucatjával halnak meg miatta, de még underage, nem lehet likvidálni őtet. Simonon határozottan látszik, játszik a gondolattal hogy a movie kissé horror/whitepower irányt vegyen fel, de aztán mégse nem. Remélem a srác nem kap több filmszerepet, béna azzal az állandó fejmozgatással.
És:
Ami jó, az a megdöbbentően keresetlen sztori. Egész jó, emberek irták, nem keresőrobotok vágták össze más filmekből. Eleve, kinek jutott eszébe a 300M? Gyönyörű megoldás. Polgári, mégis és mégse túlzás. Aztán a lőfegyvereket sem utasítja vissza a mester ezúttal. Nem szeretem azokat a filmeket ahol mindig a puszta kéz kerül ki a tűzharcból győztesen. A mester ugyan itt is leteszi a HK nevű lantot, hogy kisebb tűzerővel folytassa - ki érti -, de legalább nem feltétlenül megy tanknak egyszál taichibe öltözve. Üt, erős, dühös, nyer.
Nem is kételkedtünk a sikerben. Azonban, jó forgatókönyvhöz métóan, én például nem tudtam túléli-e a kalandot. Az autós üldözés kimondottan jó volt, máskor utálom. Visszafolytott lélegzettel lestem, vajon utoléri-e a 40 éves Linc az új Chryslert, hát utolérte.
Szex nincs, az nem kenyere a mesternek, beéri a csajtól néhány rajongó pillantással. Meglepően jó film. És persze Trejo is benne van egy tequila erejéig.
